Menü Bezárás

HIVATALI TITKOK

Érdekes párhuzam fogalmazódott meg bennem a minap két, teljesen különböző film kapcsán. A hatalom visszaélése erőfölényével, a politika és politikusok szereptévesztése, az igazságosság, és annak hiánya, a jó és a rossz, az ártatlanság és a bűn kontrasztos megnyilvánulásai voltak azok a gondolatérzések, amelyeket a két, egymás után megnézett film eredményezett.

A Hivatali titkok a britek szerepvállalásáról szól az iraki háború megindításában. Főhőse a hírszerzésnél dolgozó, mélyen háborúellenes Katharine-t felkavarja, hogy a brit-amerikai vezetők kreált bizonyítékok alapján kívánják lerohanni az iraki diktátor országát. Amikor egy belső memó arra utasítja, hogy gyűjtsön kompromitáló információkat néhány ENSZ küldöttről annak érdekében, hogy szavazatukkal a háború támogatására ösztönözzék őket, lelkísmerete és a média tehetetlensége az utasítás kiszivárogtatására készteti.

Ezzel persze nem csak magát sodorja veszélybe, hanem férjét is kínos helyzetbe hozza, hiszen az iraki menekült Yasar letelepedési engedélye éppen folyamatban van. És bár a háború megindítását nem tudta befolyásolni tettével, a kormány államellenes cselekedet vádjával eljárás alá vonja Katharine-t. Megfélemlítés, hatalommal való visszaélés, manipuláció – van minden, amit a hétköznapokból is ismerhetünk jól, de míg saját életünk kapcsán, élesben szemet húnyunk ezek felett, a film idejére – ha fel nem is háborodunk, – talán a “kém” melletti szolidaritást hozza ki belőlünk.

A politika szerepe, pontosabban szereptévesztése egyre nagyobb része életünknek, amikor a politikusok nem a nép akaratát és érdekeit képviselik a parlamentben, hanem önön hatalmi ambiciójuktók vezérelve saját érdekeiket nyomják le a nép torkán. Uralkodnak az embereken, megmondják, mit gondoljanak, mi a jó és mi a rossz. Életeket emelnek fel és süllyesztenek a mélybe asszerint, hogy uralkodásuk fennmaradását mi szolgálja leginkább. És erre a befolyásolás, a manipuláció, a nyomásgyakorlás teljes eszköztárát felhasználják.

Bár a film a motivációt nem, csak a háború megindítását említí célként, nem nehéz párhuzamot találni a magyar politikával, politikusokkal. Talán ezért is ragadja meg a figyelmünket egy olyan történet, amelynek témája nagy ívben elkerülte a hazai közvéleményt. Tudtunk róla, csak nem érintett minket.

Mert maga a film nem az iraki háborúról szól, hanem arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a nép kezéből lassan kikerülnek a demokrácia fenntartásához szükséges eszközök, és tehetetlen bábként kezd asszisztálni a kiváltságosok uralkodásához, hatalmuk megmaradásához, megerősödéséhez, megtartásához.

Mert miképpen lehetne értelmezni azt, hogy a nép felhatalmazását kihasználva éppen azokat a törvényeket változtatják meg saját javukra, amelyeknek pont hogy garanciát kellene szolgáltatniuk a demokrácia és igazságosság fennmaradásához, fenntartásához. Olyan törvények lépnek életbe, amelyek elveszik a számonkérés jogát és lehetőségét.

A film valós történeten keresztül mutatja meg, hogy a hatalom már szinte bármit megtehet, és ne legyen kétségünk afelől, hogy ezt kihasználva, a hatalom fennmaradása érdekében mindent meg is tesz. Mert gyarló az ember, és a szűk elit – megfelelő (és nem csak anyagi) ellentételezésért cserébe – mindig talál magának cinkosokat, együttműködőket, támogatókat.

Tanulságos film, ami elgondolkodtat, és valahol reményt is ad, hogy vannak és lesznek emberek, akiknek az igazság még saját érdekeiknél is fontosabb. És ez jó, mert jó törvények hiányában ezek az emberek lehetnek hosszútávon a demokrácia garanciái – de csak ha mi is észhez térünk.

És most, hogy végigolvastad véleményemet, a fentiek ismeretében, ilyen szemmel nézd meg az említett másik filmet, az István, a király rockoperát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük